Egy szigetelt vezeték vagy kábel áramterhelhetősége az a maximális áram, amelyet folyamatosan tovább tud szállítani anélkül, hogy meghaladná a hőmérsékleti besorolását.Ampacity néven is ismert.
Amíg a kábelek üzemelnek, elektromos veszteségeket szenvednek el, amelyek hőként jelentkeznek a vezetőben, a szigetelésben és a szerkezet egyéb fémes alkatrészeiben.Az áramerősség attól függ, hogy ez a hő hogyan oszlik el a kábel felületén és a környező területeken.A kábel hőmérséklet-besorolása meghatározó tényező a kábel áramterhelhetőségében.A kábel maximális hőmérsékletét alapvetően a szigetelőanyag határozza meg.
A környezeti hőmérséklet alapjául szolgáló környezeti hőmérséklet kiválasztásával elérhető egy megengedett hőmérséklet-emelkedés, amelyből egy adott környezetre a maximális kábelbesorolás számítható.Ha ismert a kábelszerkezetben lévő anyagréteg hőellenállás értéke, akkor a névleges áram kiszámítható.
Az áramterhelhetőség kiszámításának képlete a következő:
I = megengedett áramerősség
∆Φ = Vezető hőmérséklet emelkedése (K)
R = Váltóáram ellenállása a vezeték egységnyi hosszára vonatkoztatva maximális üzemi hőmérsékleten (Ω/m)
Wd = a vezetéket körülvevő szigetelés hosszegységenkénti dielektromos vesztesége (W/m)
T1 = Hőellenállás egységnyi hosszon az egyik vezető és a köpeny között (K m/W)
T2 = hőellenállás a burkolat és a páncél közötti egységnyi hosszban (K m/W)
T3 = hőellenállás a kábel külső köpenyének egységnyi hosszában (K m/W)
T4 = hőellenállás egységnyi hosszra a kábel felülete és a környező közeg között (K m/W)
n = teherhordó vezetékek száma a kábelben (egyforma méretű és azonos terhelést hordozó vezetékek)
λ1 = a fémköpenyben keletkező veszteségek és a kábel összes vezetőjének teljes veszteségének aránya
λ2 = a páncélzatban bekövetkezett veszteségek aránya a kábelben lévő összes vezeték összes veszteségéhez viszonyítva.